3. A város

Trondheim: Dűne történet

 

Mint Trondheim homokbuckái, Rennes is mindig jelentésekkel és emlékekkel teli új arcát mutatja.

Kezdetben elég komor szürkeség honolt kívül-belül. Talán a tél miatt, meg egy nehezen szűnni akaró gondolat : száműzetés és kivetettség, az érzés, hogy nem azt csinálom, és nem ott ahol szeretném.

Volt egy nagyon tudományos álmom is akkoriban a LAXISokról, ahol a gondok a gondnok.

 

« Azt álmodtam, hogy megtaláltam, hol lelhetôk fel a testben a gondok, méghozzá a LAXISban. Sőt egy-egy laxis több axisbol áll, igy a gond-irányok általában egy laxisban futnak össze. Sőt a laxisok léteznek is meg nem is, körbevesz, ott laksz is, meg nem is. » 

 

 

De talán már múlóban van ez az érzés, ez a szürkeség, hiszen most már tavasz van (a gúnyos vigyor kihagyhatatlan), és különben is egyszerre természetes és furcsa is itt lenni, Rennesben, ahol minden rendben, és amely mindig jelentésekkel és emlékekkel teli új arcát mutatja.

2. Lakás

Simon's cat.

 Nala macska után üdítő érzés volt beköltözni a vasútállomástól nem messze lévő kis garzonlakásba. Örültünk, hogy találtunk valami viszonylag elfogadhatót a sok rendkívül pici, sötét és drága lakások között, amiket megnéztünk. Ráadásul ennek a 24 m²-es „studio”-nak az egyik erkélye a Champs Libres könyvtárra néz, ami Rennes városi könyvtára hatalmas képregény gyűjteménnyel!

Kicsit aggódtunk az elején, hogy zajos lesz, mert hát itt van a város központjában, de semmi zaj nem szűrődik be. Nem is tudtam, hogy léteznek ilyen jól hangszigetelő ablakok.
     

Az rendben is van, a kinti zaj kizárva, de a konyhasarok feletti szellőző nyílás kezdetben rosszabbnak bizonyult, mint a külső zajok.

 

Azon az igazi magas vékony hangon sípolt, amitől szét akar robbanni az ember feje, addig amíg meg nem szereltük egy darabka rózsaszín WC-papírral. Így csak a hűtővel kórusba zúgnak, ez sokkal elviselhetőbb.

Amúgy a társasház belső folyosói úgy néznek ki, mint a szállodai folyosók, a lakás pedig tipikusan olyan, mint a francia kolesz szobák. Minimális bútorzat, könyvespolcról, kislámpáról vagy csillárról ne is álmodj. Úgyhogy dobozoltunk, na nem úgy, mint a Tóték, csak abból lett éjjeli szekrény, meg laptop tartó. A doboz-könyvespolc még várat magára, de egyelőre úgyis csak könyvtári képregények kerülnének rá.
  

Vannak házi állataink is, a fürdőszobában a zuhany alatti résben tanyáznak, csak éjszaka bújnak elő, és akkor találkozunk csak velük, ha felébredve ki kell menni. Hosszúkás csepp alakúak, laposak, és szürkék, nem igazán szeretik, amikor megzavarjuk őket a villany felkapcsolásával.

Éjszaka, a rejtélyes háziállatainkon kívül, még egy meglepetésben lehet részünk, a szobánk ilyenkor átalakul egy világító kis ékszeres dobozzá...

1. Indulás-érkezés. 2011. január 26.

És akkor felszálltunk a géppel... Nekem nem az első alkalom, sőt egy időben annyit szálldostam ide-oda, hogy elegem is lett belőle. Túl egyszerű, túl gyors, felszáll a gép, aztán másfél óra várakozás ezen az időn és téren túli helyen, és aztán leszáll a gép, és belecsöppensz egy más világba, anélkül, hogy igazán felkészülhettél volna rá. Ez van, nincs idő meglepődni.

Persze ezúttal nem egészen így történt, közbe szólt a Tükör. Nem a Hókirálynő tükre, egy  új tükör  amivel próbáltam az én látásomat is tisztára mosni, lelkesedni, mintha most látnám először felülről a felhőtakarót. És ni-ni ? Milyen izgalmas, hogy az "Orlyval" metrónak nincsen vezetője ! Tényleg fura, hogy 2 méteres fegyveres alakok járkálnak fel-alá Párizsban a Montparnasse vasút állomáson ! és hát Rennesben a vasútállomás északi kijáratát tényleg nem ismertem, soha nem jártam arra. Na jól kezdődik ez az egész !