2. Lakás

Simon's cat.

 Nala macska után üdítő érzés volt beköltözni a vasútállomástól nem messze lévő kis garzonlakásba. Örültünk, hogy találtunk valami viszonylag elfogadhatót a sok rendkívül pici, sötét és drága lakások között, amiket megnéztünk. Ráadásul ennek a 24 m²-es „studio”-nak az egyik erkélye a Champs Libres könyvtárra néz, ami Rennes városi könyvtára hatalmas képregény gyűjteménnyel!

Kicsit aggódtunk az elején, hogy zajos lesz, mert hát itt van a város központjában, de semmi zaj nem szűrődik be. Nem is tudtam, hogy léteznek ilyen jól hangszigetelő ablakok.
     

Az rendben is van, a kinti zaj kizárva, de a konyhasarok feletti szellőző nyílás kezdetben rosszabbnak bizonyult, mint a külső zajok.

 

Azon az igazi magas vékony hangon sípolt, amitől szét akar robbanni az ember feje, addig amíg meg nem szereltük egy darabka rózsaszín WC-papírral. Így csak a hűtővel kórusba zúgnak, ez sokkal elviselhetőbb.

Amúgy a társasház belső folyosói úgy néznek ki, mint a szállodai folyosók, a lakás pedig tipikusan olyan, mint a francia kolesz szobák. Minimális bútorzat, könyvespolcról, kislámpáról vagy csillárról ne is álmodj. Úgyhogy dobozoltunk, na nem úgy, mint a Tóték, csak abból lett éjjeli szekrény, meg laptop tartó. A doboz-könyvespolc még várat magára, de egyelőre úgyis csak könyvtári képregények kerülnének rá.
  

Vannak házi állataink is, a fürdőszobában a zuhany alatti résben tanyáznak, csak éjszaka bújnak elő, és akkor találkozunk csak velük, ha felébredve ki kell menni. Hosszúkás csepp alakúak, laposak, és szürkék, nem igazán szeretik, amikor megzavarjuk őket a villany felkapcsolásával.

Éjszaka, a rejtélyes háziállatainkon kívül, még egy meglepetésben lehet részünk, a szobánk ilyenkor átalakul egy világító kis ékszeres dobozzá...