 |
| Trondheim: Dűne történet |
Mint Trondheim homokbuckái, Rennes is mindig jelentésekkel és emlékekkel teli új arcát mutatja.
Kezdetben elég komor szürkeség honolt kívül-belül. Talán a tél miatt, meg egy nehezen szűnni akaró gondolat : száműzetés és kivetettség, az érzés, hogy nem azt csinálom, és nem ott ahol szeretném.
Volt egy nagyon tudományos álmom is akkoriban a LAXISokról, ahol a gondok a gondnok.
« Azt álmodtam, hogy megtaláltam, hol lelhetôk fel a testben a gondok, méghozzá a LAXISban. Sőt egy-egy laxis több axisbol áll, igy a gond-irányok általában egy laxisban futnak össze. Sőt a laxisok léteznek is meg nem is, körbevesz, ott laksz is, meg nem is. »
De talán már múlóban van ez az érzés, ez a szürkeség, hiszen most már tavasz van (a gúnyos vigyor kihagyhatatlan), és különben is egyszerre természetes és furcsa is itt lenni, Rennesben, ahol minden rendben, és amely mindig jelentésekkel és emlékekkel teli új arcát mutatja.
